Fontos információk

Több éves tapasztalatunk alapján engedjék meg, hogy felhívjuk szíves figyelmüket az alábbiakra:

  1. Kémények méretezése:
    Munkáink során gyakran tapasztaljuk, hogy a bélelendő kémény mérete nem megfelelő kialakítású és keresztmetszetű, ezáltal a megvásárolt készülék bekötésekor gyakran problémák adódnak.
    Lehetőség szerint mindig négyzet keresztmetszetű kéményjáratot építtessen, mert ez egy jobb áramlási viszonyokat biztosító keresztmetszet. Ha mégis téglalap keresztmetszetűre épül a kémény, akkor feltétlenül vegye figyelembe, hogy a kéményjárat oldalhosszainak aránya az érvényben lévő szabványok alapján 1:1,5 lehet. Kérjük, hogy már a tervezés stádiumában egyeztessen a gépész- illetve építész-tervezővel, hogy a megépítendő kéményjárat keresztmetszete alkalmas legyen a rákötendő készülék égéstermékének elvezetésére.
  2. Kémények hossza:
    Ügyeljen arra, hogy a kéménypilléreknek a tető síkjából kiálló szakasza mindig érje el a szabványokban előírt magasságot.
  3. K 4. Alsó tisztítóajtók elhelyezése:
    Állókazánok illetve kandallók esetében fordítson különös gondot az alsó kéménytisztító nyílások elhelyezésének megválasztására, mert tapasztalataink alapján nehéz megközelíteni a kéménytisztító ajtót, ha elé helyezik az állókazánt. Kandallók esetében célszerű pinceszinti vagy szomszédos helyiségben elhelyezett tisztítóajtót alkalmazni.
    Kérjük, hogy a későbbi engedélyeztetési nehézségek elkerülése érdekében a fenti tanácsokat figyelembe venni szíveskedjenek.
    Telephelyünkön, illetve a megadott telefonszámokon ingyenes szaktanácsadással állunk rendelkezésükre, mellyel sok későbbi bosszúságtól és plusz költségtől kímélhetik meg magukat.Kéménybajok:

    A Főkétüsz tavaly elkészült jelentése szerint a fővárosban 48701 szerkezeti hibás és 1357 közvetlenül életveszélyes kémény található. Mivel a füstelvezetők évtizedekkel ezelőtt, többnyire téglából vagy betonelemekből épültek, nem alkalmasak az olaj-, illetve a gázfűtés égéstermékének elvezetésére.

    Az emberiségnek évezredek alatt nem volt problémája a kéményekkel, mindaddig amíg tüzelőanyagként a fát és a szenet használta. Ebben az esetben a füstgáz hőmérséklete 400 °C feletti a kéményben, füst és vízgőz formájában. Az elmúlt században a fa-, és széntüzelést felváltotta a gazdaságosabb olaj-, és gáztüzelés. Ez tragikus következményekkel járt a kémények szempontjából. A savas kondenzátum az alacsony füstgázhőmérséklet következtében (180-200 °C) korrodálja a téglát, betont és esetenként a saválló acélt is. A fellépő korrózió következményeként szénmonoxid kerülhet a lakótérbe, ez felelős az ilyen jellegű halálos kimenetelű balesetekért.

    Gázkészülék üzemeltetésekor nem a kéménytisztítás fontos, hanem a kémény átjárhatóságának ellenőrzése. A gázkészülék ugyanis nem jelzi, ha akadozik az égéstermék-elvezetés, ezért időnként ellenőrizni kell, hogy az égéstermék szabadba távozásának nincs-e akadálya.

    Ha a kémény átjárhatóságával nincs baj, akkor nagyjából minden rendben, de nem árt tudni, hogy a gázkészülékek jó hatásfokuknak köszönhetően 100-150 °C-os füstgázt termelnek. Ezt hűti a huzatmegszakítónál bekeveredő szobahőmérsékletű levegő, így a kéményben már csak 50-100 °C-os a füstgáz-levegő keverék. Ennek nagy része vízgőz. Száz fok alatt a vízgőz egy része folyadékká alakul, amitől a kémény fala, különösen a kéményfej környékén, átnedvesedik. Ez a víz nem ugyanaz a víz, mint az eső. Az eső elvileg tiszta víz, a füstgázban lévő víz viszont a szintén füstgázban jelenlévő széndioxiddal összekeveredve savas vízzé válik. Egy kéményen keresztül évente akár több tonna vízgőz is távozhat, míg ugyanabba a kéménybe jutó éves csapadék (500-600 mm/év) mennyisége jó, ha egy vödörnyi. A savas víz és a mész egymással kémiai reakcióba lépnek, aminek az eredménye a vakolat és a téglák közti habarcs elporladása.

    A gázkémény korróziója nagyon veszélyes, az új kémények akár 1-2 éven belül is tönkremehetnek. A lehulló habarcstörmelék eldugíthatja a kéményt, amit a tüzelőberendezés nem érzékel. E veszély ellen a kémények utólagos saválló béléscsövezésével lehet védekezni.

    A korrózió megelőzése: Elsősorban saválló, hőszigetelt kémények építésével és megfelelő méretezéssel lehetséges. Mivel sem a túl kicsi, sem a túlzottan nagy kémény nem megfelelő, a kéménynek a tüzelőanyagtól függően pontosan a tüzelőberendezés teljesítményéhez kell igazodnia.

    A szűk kémény nem tudja az összes füstgázt elvezetni, így annak egy része a lakásba juthat. A bő kéményben a füstgáz a tágas hely miatt lassan halad felfelé, ezért van ideje lehűlni. Az ideje korán lehűlt füstgáz rontja a huzatot és kiválik belőle a savas víz is.

    A huzat felhajtóerejét főleg két dolog befolyásolhatja: A füstgáz hőmérséklete (minél melegebb, annál nagyobb a huzat) és a kémény magassága (minél magasabb – egy bizonyos határig – annál jobb a huzat). Tehát a túl alacsony kéményben nem jön létre akkora huzat, hogy a keletkező összes füstgázt megfelelőképpen elszállítsa.

    Túl magas kéményben a füstgáznak túl nagy utat kell megtennie, míg a szabadba jut, túl sok időt tölt a kéményben, ezért lehűl. A hosszú úton túl sokat érintkezik (súrlódik) a kémény falával, így számottevő lesz a kémény légellenállása, ami szintén rontja a huzatot.

    A kéménykürtő alakja: Legjobb a kör alakú, sima felületű kürtőkeresztmetszet. Ebben az esetben a legkisebb egy adott keresztmetszetű és magasságú kémény belső felülete. Minél kisebb a felület, annál melegebb marad a füstgáz. Gyakorlatilag még elfogadható a négyzet alakú és az olyan téglalap alakú kürtőkeresztmetszet, amelynek egyik oldalhossza legfeljebb másfélszerese a másik oldal hosszának.

    A meglévő kémény vizesedése esetén végig kell nézni a kéményt, lehet-e javítani a hőszigetelésen (belső hőszigetelés, padlástéri vakolás, tűzfaloldali hőszigetelés). Ritkán, de előfordulhat, hogy a kémény fölöslegesen túl magas, ilyenkor célszerű visszabontani a fölösleges szakaszt. Ha mindez nem vezet eredményre, és a kémény méretei lehetővé tesznek némi keresztmetszet-csökkentést, saválló anyaggal kell kibélelni a kéményt.

    Nagy probléma, ha a kéménynek nincs huzata: ez főleg a többszintes épületek régi, egycsatornás gyűjtőkéményeinél fordulhat elő. A hiba oka, hogy ez a kéménytípus túl bő (arra méretezve, ha egyszerre az összes tüzelőberendezés üzemel) és szakaszos üzemű gázkészülékek (vízmelegítők) vannak rákötve. Emiatt a kémény szinte mindig hideg, és nemhogy nincs huzata, de egyenesen a hideg levegő áramlik be a lakásokba a kéményen keresztül. Ha mégis kialakulna gyenge huzat, azt a többi szinteken lévő készülékek bekötései (lyukak a huzatmegszakítón keresztül) lerontják.

    A szilárd fűtőanyag- és az olaj-tüzelőberendezéseknél is van veszély, de itt nem a füstgázmérgezés az igazi veszélyforrás (bár néha az is előfordulhat), hanem a füstgázok magas hőmérséklete, ami elérheti a 600-700 °C-ot is. Meggyulladhat a kéményben pl. a falra rakódott szurok. A szurok 1000 °C fölött izzva ég el, így a kémény külső fala akár több száz fokra is hevülhet. Ez lángra lobbanthatja a kéménnyel érintkező lakások berendezését.

    Összefoglalva tehát:

    A kéményben felfelé haladó füst folyamatosan hűl, hagyományos falazott kéményben méterenként kb. 15-16 °C-ot. Bármilyen anyagot égetünk, a füst jelentős mennyiségű vízgőzt tartalmaz.

    Kb. 50-70 °C között megkezdődik a víz intenzív kicsapódása. Az így keletkező folyadék savas kémhatású. A bélelés nélküli kéményeket a falán a füstgázból lecsapódó nedvesség teszi tönkre.

    A veszély elkerülése érdekében, minden gáztüzelésű készülék kéményét kötelező saválló béléssel ellátni. A leggyakrabban használt technológia az, amikor a meglévő kéménybe korrózióálló csöveket helyeznek. Ebben az esetben viszont az alábbi megoldhatatlan problémákkal találjuk magunkat szemben:

    Merev vékony (0,6 mm) falú saválló cső ellenáll a korróziós hatásoknak (10 éves garancia), de lehetetlen utólag behelyezni egy hosszanti, nem egyenes kéménybe anélkül, hogy a falat ne kellene kibontani az elhúzásoknál.

    Flexibilis, vékony (0,3 mm) falú gégecső betömködhető a kéménybe, amely elhúzásokat tartalmaz, de ennek a csőnek a korrózióálló mutatói nem elégségesek.

    A behelyezett béléscső minden esetben kisebb átmérőt fog eredményezni, mint az eredeti kéményé volt. Ez keresztmetszet csökkenést, ezáltal kisebb huzatot eredményez.

    Előfordul, hogy egy téglalap keresztmetszetű (pl 200×300 mm) kémény bélelése esetén szeretnénk egy ugyanolyan keresztmetszetet biztosító 275 mm átmérőjű merev csövet behelyezni. Ez lehetetlen anélkül, hogy a kéményt erre az átmérőre felfúrjuk.